Dr. Kuncz Ödön (Arad, 1884. január 18. – Budapest, 1965. március 19.) jogász, közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Tudományos munkássága a jogtudomány és üzemgazdaságtan határterületére, a gazdasági és kereskedelmi jogra irányult, közreműködött több hitelügyi és váltótörvény kodifikációjában. Kuncz Ignác (1841–1903) jogtudós és Kunz Jenő (1844–1926) jogtudós, szociológus unokaöccse, Kuncz Aladár (1885–1931) író, lapszerkesztő bátyja.
A kolozsvári piarista gimnázium elvégzését követően jogi tanulmányokat folytatott a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen, itt szerezte meg jog- és államtudományi doktori oklevelét 1907-ben. Ezt követően a fővárosba költözött és bírósági szolgálatba lépett, 1908-ig a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéken végzett joggyakorlatot aljegyzőként. 1908-ban sikeres ügyvédi vizsgát tett, majd 1908–1909-ben tanulmányúton járt Berlinben, Drezdában és Hamburgban. Hazatérést követően, 1909-től a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéken folytatta a munkát mint főjegyző. 1910 és 1913 között a budapesti királyi ítélőtáblán tevékenykedett tanácsjegyzőként, 1913-ban pedig fogalmazó és hiteljogi referens volt az igazságügyi minisztérium törvény-előkészítő osztályán.
1911-ben habilitált a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a kereskedelmi jog magántanáraként, 1914-től pedig már mint a kereskedelmi és váltójog nyilvános rendkívüli tanára oktatott a tanintézményben. 1914–1915 során részt vett a Kárpátokban vívott első világháborús harcokban, majd visszatért kolozsvári egyetemi katedrájához, ahol 1916-tól nyilvános rendes tanári címmel folytatta az oktatótevékenységet. 1919-ben Budapestre költözött, s 1920-tól 1928-ig a budapesti József Műegyetem közgazdaság-tudományi karán, 1928-tól 1949-es kényszernyugdíjazásáig a Pázmány Péter Tudományegyetemen oktatott a kereskedelmi és váltójog nyilvános rendes tanáraként. 1933–1934-ben, majd 1943–1944-ben a jog- és államtudományi kar dékáni feladatait is ellátta.
Munkássága elsősorban a kereskedelmi jog elméleti művelésére és gyakorlati (törvény-előkészítői) alkalmazására irányult. Behatóan foglalkozott a szövetkezetek, korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok vagyoni, személyi és szervezeti viszonyait szabályozó szövetkezeti joggal, a váltó- és részvénykibocsátás jogi hátterével, a tisztességtelen versenyt megelőző jogelemekkel (pl. versenyjog, hitelrontás), biztosítási joggal, továbbá a számviteli fegyelmet biztosító mérlegvalódiság elvével és a könyvszakértői vizsgálat módszertanával.
Pályája során igazságügy-, valamint pénzügy-minisztériumi felkérésre szakértőként működött közre több fontos rendelet és törvény, így például a pénzintézeteknél elhelyezett betétek és letétek után lerovandó vagyonváltságról (1921. évi XV. tc.), a tisztességtelen versenyről (1923. évi V. tc.), a részvénytársaságokról és csendestársaságokról (1930. évi V. tc.) alkotott törvények, illetve a részvénytársaságok számára infláció esetén a részvényösszevonást lehetővé tevő 1925. évi ún. pengőmérleg-rendelet megszövegezésében.
Kereskedelmi jogi monográfiája (A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata I–II., 1921–1922) mellett számos törvénymagyarázatot adott közre. 1918 és 1928 között szerkesztette, majd 1929-től 1944-ig főszerkesztője volt a Kereskedelmi Jog című szakfolyóiratnak. Emellett főszerkesztője volt a Gazdasági Jog, szerkesztőbizottsági elnöke a Magyar Szövetkezés és a Hites Könyvvizsgáló című lapoknak. Szerzőként közreműködött a Szladits Károly-féle ötkötetes Magyar magánjog (1939) című monográfia megírásában.
1930-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, de az Akadémia 1949-es átszervezésekor tanácskozó taggá minősítették, s levelező tagságát csak 1989-ben – posztumusz – kapta vissza. Emellett számos egyéb testületi tagságot betöltött: 1925-től a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület alelnöke, 1935-től 1939-es megszűnéséig társelnöke, 1929-től a Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetének igazgatója és hiteljogi szakosztályának elnöke, valamint a Német–Magyar Kereskedelmi Kamara választott bíróságának elnöke, a Hites Könyvvizsgálókat Vizsgáztató Bizottság ügyvezető elnöke, a Szövetkezeti Gazdálkodás Nemzetközi Intézetének (Institut international d’études cooperatives) főtitkára volt.
Tudományos és jogalkotói munkásságáért 1940-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán 2008-ban hozták létre a kutatási, oktatási és stratégiai feladatokat egyaránt ellátó Kuncz Ödön Jogi Tudásközpontot.